Karol Jozef Wojtyla 1920. május 18-án született a Krakkótól ötven kilométerre fekvő Wadowicében. Itt járt gimnáziumba, majd 1938-ban a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be. 1942-ben kezdte meg papi tanulmányait a krakkói érsek által vezetett, illegalitásban működő szemináriumban. A második világháború után folytatta tanulmányait az újból megnyitott krakkói szemináriumon és a Jagelló Egyetem teológiai szakán.

1946. novemberében pappá szentelték, majd Rómába küldték, 1948-ban lett a teológia doktora, doktori disszertációját Keresztelő Szent János műveiről írta. Papi hivatását lengyel emigránsok között gyakorolta Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában. 1948-ban visszatért Lengyelországba, ahol Krakkó több parókiájában papként tevékenykedett, illetve 1951-ig ő volt a városi egyetem káplánja. Ezután újból filozófiai és teológiai tanulmányait folytatta. Később a teológia és az etika professzora lett a krakkói és a lublini egyetemen. 1964-ben VI. Pál Krakkó érsekévé nevezte ki, 1967-ben pedig bíboros lett. 1978. október 16-án választották a katolikus egyház fejévé.

Az első szláv származású pápa a II. János Pál nevet választotta, közvetlen elődje I. János Pál iránti tiszteletből. 455 év után ő lett az első nem olasz pápa. II. János Pál több mint száz pápai látogatást tett Olaszországon kívül és több mint 130-at Olaszországon belül. 27 éves pápasága alatt több mint ezer találkozót és audienciát tartott politikusokkal, kormány- és államfőkkel. Magyarországon két alkalommal, 1991 augusztusában, és 1996. szeptemberében tett apostoli látogatást. Pápasága alatt több magyart avatott boldoggá és szentté.